RSS
Elhunyt Dr. Szolcsányi János, Széchenyi-díjas farmakológus és akadémikus
Mindig nehezek a szavak, amikor egy nagy gondolkodó távozik az élők sorából, hiszen az ilyen emberek igazi alkotók, akik ténylegesen az emberiség javára fordítják tudásukat és energiájukat. Dr. Szolcsányi János, a Pécs Tudományegyetem kutatóprofesszora is ilyen ember volt, alkotószellemű.
Elhunyt Dr. Szolcsányi János, Széchenyi-díjas farmakológus, a Pécsi Tudományegyetem egykori tanára majd professzor emeritusza, illetve a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Szolcsányi János 1938. február 24-én született Budapesten, de gyermekkorát Cegléden töltötte. 1956-ban tett sikeres érettségit, amely után jelentkezett a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol Pórszász János tanítványa lett. Meg kell jegyezni, hogy ez idő tájt az ‘56-os forradalom kirobbanásakor aktív szemtanúja és részese is volt a forradalom igazi gyújtószikrájának Szegeden, ahonnan ténylegesen elindult a magyar forradalom. Jómaga elsőéves hallgató volt a szegedi egyetemen és elmesélte hogyan ültek össze október 16-án diáktársaival és alapították meg a párttól független MEFESZ-t (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége). A Professzor Úr egyfajta hobbi történész is volt, akinek széleskörű tudása volt nemcsak a magyar, de a világtörténelemről is.
 |
1962-ben szerezte meg sikeresen orvosdiplomáját, amelyet követően a Szegedi Egyetem Gyógyszertani Intézetében helyezkedett el, mint gyakornok. Rá két évre már tudományos segédmunkatársi beosztásba került. Első tudományos publikációját, a Direct Evidence for Neurogenic Inflammation and its Prevention by Denervation and by Pretreatment with Capsaicin társszerzőként írta meg 1967-ben, amelyben Jancsó Miklóssal és feleségével Jancsó-Gábor Arankával dolgoztak együtt. Már itt interakcióba került a capsaicinnel, amely egész életének tudományos munkáját végig kísérte, hiszen munkásságának, karrierjének fő alkotó eleme az erőspaprikában megtalálható capsaicin volt.
1966-ban lett Jancsó tudományos munkatársa, amely egész későbbi életére nagy hatással volt. Jancsó még ugyanabban az évben elhunyt, így a közös kutatás eredményeit feleségével, Jancsó-Gábor Arankával közösen publikálták. Tudományos karrierje itt kezdődött el. 1970-ben került a Pécsi Orvostudományi egyetem (ma ez a Pécsi Tudományegyetem részét képezi, mint Orvostudományi Kar) Gyógyszertani Intézetébe (ma ez a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet), amely alapjainak reformálásában, hogy mint mai formájában önálló Farmakológiai Intézet létrejöhessen, ő maga is aktív szerepet vállalt. 1977-ben adjunktusi, 1984-ben egyetemi docensi, 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1994-ben tanszékvezető lett, mindamellett, hogy 1991-től az egyetem tudomány rektorhelyettesi posztját is betöltötte. Tanszékvezetői megbízása 2003-ig, rektorhelyettesi megbízása 2004-ig tartott. 2008-ban 70 évesen kapott professzor emerituszi címet.
Emellett hosszú évekig az MTA és a Pécsi Tudományegyetem közös Neurofarmakológiai Kutatócsoportjának vezetője volt. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Számos helyen volt vendégprofesszor, illetve vendégkutató: King’s College (London, 1965), Észak-karolinai Egyetem (1977–1978), Max Planck Intézet (Bad Nauheim, 1982–1987), Heidelbergi Egyetem (1985), Sandoz Orvostudományi Intézet (London, 1988–1992).
1977-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA III. Számú Doktori Bizottságának, az Elméleti Orvostudományi Bizottságnak lett tagja, mindkét bizottságnak elnöke is volt. A Pécsi Akadémiai Bizottság 2005-ben választotta elnökévé. Közben 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett az Országos Doktori és Habilitációs Tanács vezetőségének tagja volt, emellett a Magyar Fájdalom Társaság, a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság elnöke és a Magyar Idegtudományi Társaság elnökségi tagja. 1996–1997-ben az Országos Tudományos Kutatási Alap élettani bizottságának elnöke volt. Az Experimental and Clinical Gastroenterology és a Neurobiologyszerkesztőbizottságába is bekerült.
Munkássága, élete a capsaicin
Fő kutatási területe a fájdalomcsillapítók és a gyulladásgátlók farmakológiája, valamint a capsaicinmolekula vegyi és farmakológiai hatásai.
Azon fájdalomcsillapító gyógyszerek körében, amelyek a fájdalomérzések receptoraira ható új hatásmechanizmust fejtenek ki, bizonyította a capsaicin mint vezetőmolekula szelektív hatását. Nevéhez fűződik a capsaicin alkalmazása egyes fiziológiai (fájdalomérzés, hőreguláció) és kórélettani (gyulladás, gyomorfekély) mechanizmusok és új típusú idegválaszok felderítésére. Felfedezte a szenzoros-efferens reflex nélkül működő kettősfunkciójú idegszabályozó rendszert, valamint kutatta annak farmakológiáját. Részt vett több gyógyszer kidolgozásában, például 1965-ben a Thymoxamine, 1990-ben a Setastin, illetve 1998-ban felfedezte a szomatosztatin analógok gyulladásgátló hatását, ezt szabadalomban írta le.
Kimagasló tudományos munkásságáért, és reformszerű kutatási eredményeiért 2003-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki.
További főbb elismerései és díjai:
• Ernst Jenő-pályadíj (1981)
• Helsinki Egyetem Érem (1993)
• Szent-Györgyi Albert-díj (1994)
• Szöul Nemzeti Egyetem Emlékplakett (1996)
• Batthyány-Strattmann László-díj (1997)
• id. Issekutz Béla-emlékérem (1998)
• Ipolyi Arnold-díj (1999, OTKA)
• Jancsó Miklós-emlékérem (2003)
• Széchenyi-díj (2003)
• Vályi-Nagy Tibor-díj (2004)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008)
Dr. Szolcsányi János a magyar tudományos szcéna kiemelkedő alakja volt, akinek sikereit nemzetközileg is ismerték és elismerték. Lábnyomát otthagyta, névjegyét letette a világban, és sohasem hagyott alább kíváncsisága, kutatószelleme, mindig előre tekintett. Ritka példája volt azoknak, akik munkájukat, nem munkának tekintették, hanem a szó szoros értelmében életcéljuknak, küldetésüknek, valami olyan eszmerendszer origójának, amely örömmel tölti el őket és a világ hasznára is válik egyben. Egy nagy ember távozott, egy rendkívüli gondolkodó, egy igazi tudós. Életét a kutatásnak és a családjának szentelte. Mindig higgadt, előrelátó és megfontolt ember volt, olyasvalaki, akire fel lehetett nézni, aki példamutató értékrenddel rendelkezett.
Nyugodjon békében!
lockkerdee
Ön szerint esélyes a Tisza Párt a Fidesz leváltására?
- Csökkent a gázolaj ára
- Wizz Air-járat indult Eszékről - előnyben a Dél-Dunántúl
- Leszakadt egy vasúti felsővezeték Érdnél, jelentős késésekre kell számítani
- NAV: sok változást hoz a jövedéki szabályozásban az új törvény
- Így közlekednek a távolsági buszok a hosszú hétvége alatt
- Az E.ON nevével visszaélve téveszthetik meg a lakosságot
- Így úszható meg a hosszú várakozás a horvát autópálya-kapuknál
- A talált madárfiókák többsége nem árva, nem szorul megmentésre, ne szedjük össze őket!
- Már csak pár napig lehet pályázni az ingyen falfestékre
- Hosszú hétvégi változások, kedvezmények a vasúton
- Elmarad a szombati Balaton-átúszás
- Szombattól sűrűbben járnak a balatoni hajók
- Nyolc új viharjelző állomást létesítenek a Balatonnál
