Németh Balázs, a tanács elnöke a videokamera rögzítette felvételeket a tanúk vallomásaival összevetve századmásodpercnyi pontossággal rekonstruálta a történteket, hogy a vádlottak és a sértettek közül ki, mikor és hol tartózkodott, mit tett, illetve kitől és mit szenvedett el. A bravúros logikával összerakott tényállás-puzzle a laikusokat is meggyőzhette a védelem stratégiájának tarthatatlanságáról, a nem mindennapian súlyos ítélet jogosságáról. Ugyanakkor az eljáró tanács meglepően és érthetetlenül bizonytalannak (óvatoskodónak) mutatkozott az alattomos, halálos szurkálósdiban végződő bűncselekmény indítékainak, valódi okainak feltárásában. Vajon miért?

Alvilági játékok

A rendőrség már a nyomozás első óráiban sietett leszögezni, hogy egy mindennapi diszkóverekedés fajult emberöléssé, ezáltal mintegy saját tehetetlenségét, esetleges mulasztásait igyekezett leplezni azokkal, a veszprémi és észak-balatoni alvilági játékokkal (területszerző bandaháborúk, szórakozóhelyek megzsarolása „védelem” fejében, prostituáltak futtatása, törvénytelen ingatlanbizniszek stb.) kapcsolatban, amelyekről évek óta megye- és városszerte beszélnek. A Siófokra vezető 70-es úton az enyingiek lányai dolgoznak – az idén nyáron nem látni őket –, mint ahogy több siófoki szórakozóhely is az enyingi Raffael János (alias Rafi) és István érdekeltségi körébe tartozik. Róluk azt tartják, hogy jelentős befolyásuk van a térség éjszakai életére. Tény, hogy 2008 nyarán Rafi szervezte azt a 150 fős vonulást, mellyel a siófoki Petőfi sétány vendéglátósai előtt demonstrálták, ki a terület ura, kitől várhatnak védelmet a vállalkozók, vagyis, hogy kinek fizessék a védelmi pénzt.

A diszkóbeli verekedésben aktívan közreműködő Pál Gábor negyedrendű vádlott vallomásából is világosan kiderült, hogy a Raffael János és István irányította enyingi klán szervezett bűnözői csoportként működik. Rafinak Pál is „segített” korábban: 2004-ben Érden egy családi háznál jelent meg egy nagyszámú csoport tagjaként, két évvel később pedig Siófokon szálltak meg egy diszkót Raffael vezetésével. Pál kerek perec kijelentette, hogy Raffael János szórakozóhelyeket véd. A „szervezetlen szervezettségre” utal az is, hogy az ötödrendű vádlott, Bihari Csaba ellen korábban életveszélyt okozó testi sértés miatt folyt eljárás, mivel a védelmipénz-beszedőként ténykedő exbokszoló egy vita során szamurájkarddal okozott súlyos sérülést.

Bolcsik Zoltán, aki a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője volt a gyilkosság idején, azt nyilatkozta a maffiajellegű bűnözés térségben való jelenlétét firtató kérdésre, hogy a szervezettség foka a döntő, mert három fő is alkothat csoportot, de az ilyen szervezeteket ő nem hasonlítaná össze az ország más részein vagy az Európában jelen lévő szervezett bűnözői csoportokkal. Hogy hová sorolná a 25 veszprémi garázdát, illetve Siófokon erőt demonstráló kétszáz kigyúrt férfit, az nem derült ki a főkapitány válaszából. Arra nézve, hogy tudott-e a veszprémi rendőrség arról, hogy az enyingi banda szemet vetett a Bakony fővárosára, és át akarta venni a hatalmat a helyi konkurenciától, azt válaszolta az akkori megyei főkapitány, hogy: „ezek csak feltételezések, amelyek nem tudom, hogy honnan származhatnak, mi ilyet soha nem mondtunk.”

Mint arról már sorozatunk korábbi folytatásában írtunk (Cigányvadászat Magyarországon 16., Kritika, 2010. november), a gyakorta Svájcban és Olaszországban tartózkodó Raffael Sándor és Németh Győző lányfuttatásból élt. Itthon létük idején pedig rendszeresen utaltak nekik pénzt a külföldön dolgozó prostituáltak. Mint ahogy az enyingi Raffael Istvánnak és Sztojka Ivánnak tucatnál is több Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, Német- és Olaszországban tevékenykedő magyar örömlány küldött heti-havi rendszerességgel valutát.

– A fiam tizenegy éve jár ki Svájcba, Zürichtől 140 kilométerre él az élettársa. Két hetet kint tölt, egyet itthon. Nagyon szép helyen laknak, én is voltam már kint náluk. Nem tudom, miért baj az, ha valakit eltart a felesége? Ahhoz meg kinek mi köze, hogy az asszony mivel keresi a pénz? A súlyos ítélet mögött az áll, hogy mi cigányok vagyunk. Még Németh Győzőt is annak írták az újságban, pedig ő nem is az. De azt mondta, nem bánja, elvállalja, ha cigánynak nézik... – válaszolta fia „külkapcsolatait” firtató kérdésemre Raffael Sándor édesapja, aki elmondta az is, hogy tíz gyereket nevelt fel tisztességben.

A vádirat szerint a sárbogárdi Raffaelt, (ahogy legjobb haverját Németh Győzőt is) németországi lakásbetörések miatt két év szabadságvesztésre ítélt a müncheni bíróság: – Nem betörés volt, hanem valami vádalku ügybe keveredett – kommentálta édesapja.

Az ítélet indoklásának végén elhangzott, hogy az első- és másodrendű vádlottat is valószínűleg határozott időtartalmú szabadságvesztésre, és nem életfogytiglanra ítélték volna, amennyiben rögtön beismerő vallomást tesznek. – A fiam vallani akart már az elején, de az első ügyvédje, akit rengeteg pénzért megfogadtunk, megtiltotta neki. Engem is felhívott egyszer, hogy képzeljem, az a fafejű fiam be akarja ismerni a gyilkosságot. Erről hangfelvételünk is van...

Tény, hogy az ítélethirdetést megelőző hetekben Raffael Sándor ügyvédet váltott. – Raffael Sándor valóban már a kezdet kezdetén vallomást akart tenni az ügyben, de erre nem volt lehetősége. Hogy miért nem, erről egyelőre csak a bíróságot tájékoztatta, ennek okát nyilvánosság elé nem kívánta tárni. A másodfokú eljárás során ezt mindenképpen nyilvánosságra fogjuk hozni – mondta erről mostani védője, dr. Kolorédi Adrienn.

– Ön milyen megfontolásból vállalta az ügy végső fázisában a védelmet? – kérdeztem az ügyvédtől.

– A garázdaság ügyben (ami a városi bíróságon párhuzamosan zajlik – T. J.) már régebb óta képviselem Raffael Sándort. Miután meghatalmazott védő nélkül maradt az emberölési ügyben, a Veszprém Megyei Bíróság felkért, hogy vállaljam el a védelmét.

A megyei ügyészség vádirata is megmaradt a rendőrségi csapásnyomon, úgy beállítva a lokál diszkójában kezdődött, majd a szórakozóhely előtt tragikusan bevégeztetett összecsapást, hogy az voltaképpen egy action gratuite, vagyis olyan indokolatlan bűntett volt, amelynek véletleneken és az esetlegességeken túl nincsenek konkrét okai. No és, amelyet „érdek nélküli kalandorok” (esetünkben cigányok) követtek el, ahogy azt Andre Gide az indokolatlan cselekvés fogalmát megfogalmazó francia író a Vatikán titka című regényében kifejti.

Ezt a feltevést tette magáévá az első fokú megyei bíróság is, amikor megállapította: „esetleges volt a magatartásuk, ebben nem volt szervezett bűnözési szándék”, mindazonáltal az alagsori diszkóban portyázó „ötök” – Raffael Sándor, Németh Győző, Sztojka Iván, Pál Gábor és Bihari Csaba – a placcot vizslatva körbejárták termet, „mintha kerestek volna valakit”. Sztojka még egy székre is fölállt, úgy pásztázta szemével a táncolókat, és mindannyian ismerkedni próbáltak a nőkkel. Sikertelenül. Mintha aztán ezek a véletlenek és esetlegességek estek volna szerencsétlen módon egybe. Csakhogy ez így nem igaz.

Halálba torkolló „bekóstolás”

A bíróság tényfeltárása azt is leszögezi, hogy a lokálba beözönlő társaság magatartása demonstratív jellegű volt, beszóltak a nőknek, fixírozták, fogdosták őket, ekképpen provokálva a férfiakat, több embert is megütöttek. „Itt ma vér fog folyni!” „Mennyi embernek elbasszuk most a szórakozását!” – harsogták röhögve már az érkezéskor a tanúk szerint – ha esetleg valaki a ráutaló magatartásukból nem értett volna. Minden úgy zajlott, ahogy a szervezett bűnözés kézikönyvének a „szórakozóhelyek befenyegetése” című fejezetében meg van írva. És milyen következtetést von le mindebből a bíróság? „Az enyingi társaság viselkedése nem volt egyértelműen brutális”, félelmet nem, legfeljebb viszolygást váltott ki (...) esélyük sem volt rá, hogy ismerkedjenek, táncoljanak velük.”

A módszeresség és célirányosság a napnál világosabban mutatja, hogy az enyinginek és cigánynak aposztrofált 25 fős társaság – akik közül csak egy részének van köze a Fejér megyei kisvároshoz, és legalább egyharmaduk (így az életfogytiglanra ítélt Németh Győző sem) nem roma származású, – a Virág Benedek utcai egykori Patrióta lokál üzemeltetőinek és vendégeinek ijesztgetésére, megfenyegetésére érkezett egy később születésnapi bulinak álcázott enyingi „csapatösszevonásról” a királynők városába. Az alvilági szlengben a vendéglátóhely „bekóstolásának” nevezik azt az összehangolt és kiszámított garázdaságsorozatot, ami 2009. februári éjszakán, a veszprémi szórakozóhelyen lezajlott.

A társtettesként elkövetett emberölés kísérletét jogi szempontból megalapozó, Raffael, Németh és Sztojka (és diszkóbeli társaik, Pál és Bihari) részéről szándék- és akarategységben végrehajtott falkaszerű támadási mód is, amiről a bíróság megállapította, hogy „ilyet alkalomszerűen nem lehet produkálni”, a szórakozóhely tudatos „bekóstolására”, a cselekmény szervezettségére utal.

Minderről Raffael ügyvédjének gyökeresen más a véleménye:

– A társaság véletlenszerűen került Veszprémbe, a Patrióta lokálba. Ennek ellenkezőjét bebizonyítani nem sikerült, az esetleges motiváció, mint például a szerelemféltés, vagy a védelmi pénz, ha lett is volna ilyen, bizonyításra nem került. Mindenáron akartak a társaság érkezésének valamiféle hátsó szándékot keríteni, de ilyen nem volt. Egy Enyingen megkezdett születésnapi ünneplést akartak tovább folytatni. Arról, hogy Raffael és Németh nem véletlenül Cozmába kötött bele, illetve, hogy ők tudatmódosult állapotban lettek volna, eddig nem is hallottam, véleményem szerint alapja sincs – hangsúlyozta dr. Kolorédi Adrienn.

„A történteknek Cozma viselkedésében rejlő oka nem volt” –hangsúlyozta az ítélet indokolása. Ugyanakkor a Némethéknek háttal, magasra emelt kezében egy pohár itallal táncoló kézilabdázó barátnője, az NN6-os számú védett tanú, maga is elismerte vallomásában, hogy kihívóan, kacéran viselkedett a verekedés kirobbanása előtt a támadókkal. „Nyilván tetszettem nekik, de én nem törődtem velük.” Bár az egyik tanú, Tar László szerint a Cozma időnként „bunkón viselkedett” (egyik informátorom szerint Rettenet volt az óriásra nőtt kézilabdázó beceneve), állítását a bíróság nem vette figyelembe, mert egyrészt Tar „aznap nem is látta” a kézilabdázót, másrészt „a tanú (a csoportos garázdaságban megvádolt – T. J.) Beéry Csaba baráti köréhez köthető.” Az ítélet indokolása szerint „a lokál közönsége által körülrajongott, népszerű kézilabdázó rá se hederített a vádlottakra”, még akkor sem, amikor azok hátulról lökdösni kezdték. Az is feldühíthette, frusztrálhatta a támadókat, hogy a lesajnáló tekintetek kereszttűzében teljesen elszigetelődtek az önfeledten táncolóktól. A diszkóban tomboló falka gyorsan rájött, hogy a megtermett sportolókkal szemben semmi esélyük, az összecsapásból nem kerülhetnek ki győztesen.

„Súlyosan elégedetlenek voltak saját teljesítményükkel, az általuk kezdeményezett presztízsharc nem járt eredménnyel” – fogalmazta az indokolásban Németh Balázs tanácsvezető bíró. Ekkor került elő először a kés a „megvadult” Raffael Sándor zsebéből.

Puszipajtások

Hab a tortán, hogy a Patriótába egy nem cigány, veszprémi testvérpár, a Beéry fivérek – akik közül az idősebbik, Tamás Iván (alias Hema) egyetemet végzett ingatlanvállalkozó – kérésére, javaslatára érkeztek. A „magyar szál”, a jó nevű, polgári családból származó Beéry fiúk és az enyingi cigányok kapcsolata, tényleges szerepük a végkifejletben, végig elsikkadt a vádiratban, ahogy a gyilkosság médiaprezentálásában is. A sajtó akaratlanul is magáévá tette a „cigánybűnözők” kontra ártatlan sportemberek koncepciót, ezáltal szolgaian kiszolgálta az előítéletes közvélemény rasszista álláspontját. A Beéry testvérek a Cozma-üggyel kapcsolatban csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt jelenleg is folyó perben nyolcad- és kilencedrendű vádlottak, az emberölés bűntettében pedig tanúként szerepeltek.

Elterjedt az a verziói is, hogy Beéry Csaba direkt azért hívta oda a csapatot, hogy kérdőre vonják Cozmát, aki állítólag megpofozta a barátnőjét, T. Helgát, akivel korábban a kézilabdázónak is kapcsolata volt. Beéry és a nő mindezeket határozottan tagadta, mindazonáltal kétségtelen, hogy Helga már az enyingiek érkezése előtt a Patriótában tartózkodott, és éppen ezért javasolták – egyebek mellett! – a Beéry testvérek, hogy Enyingről ne Fehérvárra vagy Siófokra, hanem a veszprémi Patriótába menjenek szórakozni.

„Semmi sem igaz abból, ami megjelent a médiában a veszprémi Beéry Tamással és testvéréről a Cozma-gyilkossággal összefüggésben – nyilatkozta az MTI-nek Kardos Éva budapesti ügyvéd, a veszprémi testvérpár jogi képviselője. Hangsúlyozva: a testvérpár a Patrióta lokál felső szinten lévő koktélbár részében tartózkodott –nem az alagsori diszkóban –, s jóval előbb ott voltak már, mint a kézilabdások, vagy a sportolót később megtámadó mintegy 20-25 fős társaság tagjai. A testvéreknek fogalma sem volt arról, hogy Marian Cozma és az a bizonyos társaság a Patriótában tartózkodik.

A vádirat és az ítéleti tényállás szerint viszont cáfolja ezt. A Beéry testvérpár az „enyingiekkel” együtt érkezett a lokálba, mivel hogy együtt is indultak Veszprémbe az enyingi összetartásról. A kamerák azt is rögzítették, hogy a feljáróban Helga és a Beéry fivérek összefutottak Cozmával, akit „feltűnően méregettek”. Mint ahogy azt is bizonyítják, hogy Beéry Tamás is járt lent a tánctérben, Az sem zárható ki, hogy éppen ezt a személyes motívumot – Cozma megleckézetése – kötötték össze a Patrióta befenyegetésével.

Kulcsfontosságú tehát az (enyingieket vezető Raffael testvérek mellett) a Beéry fivérek szerepe. Hogy ma is szabadlábon védekezhetnek, és csak a csoportos garázdaságért vonták vád alá őket, azon Veszprémben sokan csodálkoznak. A városban ugyanis a helyi alvilág meghatározó figuráinak tartják Beéryéket.

– Beéry Tamás és Csaba puszipajtásai az enyingi cigányoknak! Mindenki ismeri őket, a veszprémi meg a Balaton-parti szórakozóhelyekről. Még hogy gazdag vállalkozók! Piti bűnöző mind a három Beéry testvér, akik súlyos testi sértésért, erőszakos bűncselekményekért, meg örömlányok futtatásáért vannak nyilvántartva. Nézz utána, hogy hol dolgoznak, és miből van ilyen szép házuk, meg több autójuk. Ha valami balhé van Veszprémben ezek mindig a cigány barátaikat hívják segítségül ” – állítja róluk egy őket az éjszakából jól ismerő fiatalember. Egy másik forrásom szerint Beéry Tamás (avagy testvére Csaba) árulta el a rendőröknek már közvetlen őrizetbe vétele után, hogy Csoki és a Ferdeorrú, vagyis a Cozma-gyilkosság elkövetői, Raffael Sándor és Németh Győző Ausztrián át Svájcba készül szökni. Ezzel magyarázható, hogy mielőtt még a nemzetközi körözést kiadták volna, a menekülőket Graz közelében feltartóztatták az osztrák rendőrök. Egyértelműen bebizonyosodott az is, hogy Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei csak egy nappal később fordultak az Interpolhoz. A rendőrök azzal védekeztek, hogy az adminisztratív teendők előtt telefonon már felvették a kapcsolatot az osztrákokkal.

– Beéry Tamás egy áruló – jegyezte meg az elsőfokú ítélethirdetés előtti folyosói beszélgetésen Németh Győző élettársa, Horváthné Rostás Melinda. A fekete hajú asszony, aki Maya művésznéven dolgozott a zürichi piroslámpás negyedben, kérdésemre nem kívánta részletezni kifakadását.

Egyik, inkognitóját őrző informátorom szerint Beéry Tamás Sztojka Ivánnal együtt „csinálták a lakáslehúzásokat, a nőfuttatást” beleértve Sztojka veszprémi, Stromfeld utcai bordélyának a működtetését. A törvényes pénzbehajtással, hivatalos nevén adósságrendezéssel foglalkozó vállalkozó szerint a régi 7-es úton Siófok előtt magukat áruló, félmeztelen, stopposnak álcázott lányok is a Beéry–Sztojka tandemnek dolgoztak. „Beéryék a hibásak közvetve, ugyanis ők? vitték a cigányokat Veszprémbe! Ők a főkolomposok, ők uszították rá a romákat a kézilabdásokra!”

„Hema, a veszprémi vállalkozó egy bűnöző, ezt mindenki tudja róla. A rendőrség vagy túl hülye, vagy túl beszari vagy csak tehetetlen „” – véli az egyik veszprémi hírportálon egy kommentelő, mire egy másik a következőt írja: „Dagadt geci Hema lement a romákkal azt csinálták a csikágót. De előbb utóbb mindenki megfizet, ez a szabály. Meg a Beéry hadserege is egyre fogyóban van, mert az évek alatt kiderült, hogy a mi Hemánk mohó egy kis disznó és mindent magának akar, és sokan éveket ültek, míg Beéry számlája és gyomra dagad. De mikor a pénzosztás volt sokan mégis a sor végén maradtak! Mert hát járni jár, de nem jut, mert miből lett volna a Hemának Jaguar meg big House?”

Beéry Tamás bírósági tanúvallomásában elmondta, hogy a gyilkosság után néhány nappal találkozott Enyingen a benzinkútnál Raffael Jánossal (aki a garázdasági bűnper hatodrendű vádlottja), s akkor számolt be neki a Raffael Sándorral történt telefonos beszélgetéséről, amikor is Csoki elismerte, hogy ő szúrta agyon Cozmát. Beéry Tamás vallomása szerint Rafi nyomatékosan közölte, hogy erről hallgatni kell, különben következményei lesznek. „János azt mondta, hogy aki beszél, annak elvágja a torkát” – vallotta az idősebbik Beéry. A két tanút a bíróság eredménytelenül szembesítette. Raffael szerint ugyanis szó sem volt telefonról, a „csíkos pólós” leszúrásáról és nyakelvágásról. Azt azonban elismerte, hogy a Cozma-gyilkosság után néhány nappal találkozott Enyingen a benzinkútnál Beéryvel. Raffael János a tárgyaláson kijelentette: „mindenki tudja, hogy Beéry Tamás azért tett a rendőrségen rám terhelő vallomást, hogy kimehessen az előzetesből.” Beéry vallott arról is, hogy a gyilkosság után egy másik alkalommal is találkozott a Raffael testvérekkel Enyingen –Rafi udvarán a gépkocsiban ültek –, s a házigazda szerinte azt mondta a testvérének, Raffael Istvánnak (ő a garázdaságban hetedrendű vádlott), hogy Németh Győző és Raffael Sándor miatt van az egész balhé, s a „szegény Iván” (Sztojka) ezek miatt van bajban. Beéry Tamás szerint elhangzott akkor a kocsiban az is Raffael Jánostól, hogy Sándor „megszúrkodta a csíkos pólóst”. A szembesítés során mindezt Raffael János tagadta, miként Raffael István is, aki kijelentette: nem is találkozott a tanúval, ugyanis ő a Beéry által vélelmezett napon nem volt Enyingen, hanem Siófokon tartózkodott. Beéry Tamás fenntartotta a nyomozati és a bíróság előtt tett vallomását is.

Hátrányát érezték származásuknak

Sok hasonló befenyegető akció (amelyet aztán a védelmi ajánlat követ) volt, van és bizonnyal lesz is országszerte; közülük szerencsére kevés végződik emberöléssel. A legtöbb ki sem tudódik, mivel a megzsarolt és befenyegetett tulajdonos-üzemeltető nem tesz feljelentést, inkább fizet. A Patriótában azonban a korábban az enyingi benzinkúton mulatozó, a kisvodkával és energiaitallal elkísért speedtől bódult, tudatmódosult állapotban a bűnözői csoport néhány „akciózó” tagja túllőtt a célon: nadrágzsebükre csatolt késüket használták. A késeket többen is látták Raffael Sándornál és Némethnél az enyingi benzinkútnál. Mint ahogy azt is, hogy drogot („fehér port”, ahogy a tanúk mondták) szippantottak föl.

A játékostársa gyermekének születését ünneplő Marian Cozma és kollégái rosszkor voltak rossz helyen. Abszurd módon ugyanez mondható el Cozma gyilkosáról is, hiszen a halálos szívszúrást leadó Raffael Sándornak semmi köze az „enyingiekhez”, a társaságból alig ismert valakit, az ottani bűnözői csoportot vezető Raffaelekkel (Jánossal és Istvánnal) csak névrokonságban áll. A verekedést sem ő kezdte, hanem az ugyancsak életfogytiglanra ítélt barátja, Németh Győző, aki a Pestre költözés előtt Sárbogáron élő Raffaelt Enyingre hívta. Vallomásaiban Csoki azt ismételgette, hogy ő igyekezett a Cozmának támadó Némethet csitítani, a verekedők közé állt, és csak akkor „vadult be”, ahogy a 20 év fegyházra „bemért” Sztojka Iván fogalmazta, amikor a Cozma védelmére kelt Iván Pesics kézilabdázó fejbe vágta egy sörösüveggel. Ekkor vette elő tizenöt centiméter pengéjű zsebkését, és szúrta vesén orvul a román játékost. (A tanácsvezető bíró szerint az ügyészség tévedett, Pesicset nem a kés látványa indította arra, hogy az üveggel Raffael fejére sújtson, az akkor ugyanis még nem volt Csoki kezében.) Az őrjöngését kiváltó vérző koponyasérülését is Ferdeorrúnak köszönheti, mert a bírói tényfeltárás szerint, szemben a vádirattal, azt nem Pesics sörösüvege okozta. A Cozmát székkel ütlegelő Németh verte fejbe a tumultusban a barátját. És ha már a megyei bíróságot saját tényállás-elemzése sem győzte meg arról, hogy egy szervezett bűnözői csoport szándékos (és nem esetleges) támadása vezetett a román válogatott kézilabdázó meggyilkolásához, akkor legalább a tárgyban legautentikusabb tanú vallomását illett volna komolyabban venni. A veszprémi Patrióta bár üzemeltetője, Kelemen Ádám már a nyomozati vallomásában elmondta, hogy a veszprémi Beéry testvérek még a Cozma-gyilkosság előtt védelmet ajánlottak nekik, de ő és a társa inkább kamerák felszerelése mellett döntött, mert az olcsóbb volt.

Kelemen a tárgyaláson is fenntartotta állítását. Elmondta, hogy a gyilkosság éjszakáján – 2009. február 8-án – a bárba Beéry Csaba és Beéry Tamás vezetésével érkeztek „libasorban” a kigyúrt, jobbára kopasz cigány férfiak, és a tetőtéri bárt foglalták el. Kelemen Ádám csak utólag értesült arról, hogy a bárba beözönlő társaság már a bejáratnál kötekedett a vendégekkel, hangoskodott, a bár egyik női alkalmazottját megsértették, vendégeket inzultáltak. A Patrióta üzemeltetője szerint a társaság több mint ötvenezer forintos kifizetetlen számlát hagyott hátra, a lokálban pedig több mint kétmillió forintos kár keletkezett. Kelemen Ádám elmondta: a történtek után még kinyitották a bárt és a diszkót, de vendégek nem mentek, csak újságírók keresték őket, így két hónap múltával bezártak.

– Ön szerint mennyire befolyásolta a bíróságot a közvélemény és a politika nyomása, védence és társai cigány származása, esetleg a párhuzamosan folyó romák sérelmére elkövetett, nagy nemzetközi érdeklődést kiváltott sorozatgyilkossági per? Hogy lehet az, hogy semmit nem hallottunk arról, hogy a kézilabdázók is ittasak voltak, Cozma pedig közismerten balhés személyiség volt – kérdeztem Raffael Sándor kirendelt védőjéről.

– Azt nem tudom megmondani, mennyire befolyásolta, befolyásolta-e a bíróságot a közvélemény és a politika. Én a perbeszédemben kifejezetten azt kértem a bíróságtól, hogy ne engedjen ennek a felfokozott közhangulatnak, ami a realitásérzékét már réges-régen elvesztette ebben az ügyben. Ilyen óriási közhangulati nyomást, megmondom őszintén, egyetlen másik üggyel kapcsolatban sem tapasztaltam. Az, hogy roma származásúak voltak a vádlottak, annak hátrányát érezték az eljárás során. Az én védencem erről kifejezetten így nyilatkozott, de úgy tudom, a III. rendű vádlottat is érte emiatt inzultus. Hogy miért nem hallott a közvélemény a kézilabdások viselkedéséről, vagy Cozma előéletéről, nem tudom. Csak annyit tudok, hogy amit én a perbeszédemben elmondtam, azt az iratanyagból vettem. Nem kellett utánajárnom Cozma múltját illetően sem az információknak, hiszen az iratanyagban az is benne van, a kézilabdás barátai, csapattársai nyilatkoztak róla.

forrás:nol.hu